Kezdőlap Friss hírek Újabb sarc bevezetését tervezik cégeknek

Újabb sarc bevezetését tervezik cégeknek

Ezúttal egészségügyit.

Legalábbis ez derül ki a Magyar Idők, vagy Magyar Napok, esetleg Magyar Times mai cikkéből. Arról számolnak ugyanis be, hogy a kormány államosítaná a foglalkozás-egészségügyi ellátást, azaz az üzemorvosi szolgáltatásokat.

Mindezt persze úgy, hogy a feladat költségeit továbbra is  a cégek állnák, csak egy köztes állami szereplőn keresztül (társadalombiztosítás), elkerülve azt a fajta összekacsintást, ami a jelenlegi megrendelők (a cégek) és a szolgáltatók (üzemorvosok) között feltételez a kormányzat, illetve a Munkástanácsok Országos szövetsége.

A cél az lenne, hogy a fokozott egészségkárosodásnak kitett dolgozók egészségét a mainál hathatósabb módon védjék meg és elkerüljék annak az esélyét, hogy a munkáltatók az üzemorvossal összejátszva elrejthessék és elfedjék az egészségkárosító ágensek szerepét a munkahelyen, vagy a már bekövetkezett munkahelyi ártalomból szerzett megbetegedés eredetét.

Fotó: https://www.linkedin.com/pulse/

A szándék az nagyon helyes és szükséges, ugyanis a jelenlegi foglalkozás-egészségügyi ellátás, bármennyire is komolyan szabályozott, finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. A megvalósítás és a terv azonban botrányosan végiggondolatlan és ostoba.

Ugyanis ez a cégek számára újabb kötelező befizetendő költséget fog generálni. Jelenleg a foglalkozás-egészségügyi ellátás ajánlott díjazását egy rendelet szabályozza. Az itt talált díjaktól a piac törvényei szerint el lehet térni, és el is térnek, szép összeget fizetve a szolgáltatóknak. Akik viszont meglehetősen hullámzó szakmaisággal szolgáltatnak, a vizsgálat nélkül megírt papíroktól kezdve egészen a magas szintű menedzserszűrésig. Persze, a szolgáltatás színvonalához mért árakkal. Amennyiben az állam átveszi ezen szolgáltatások szervezését és a foglalkozás-egészségügyi dolgozók kifizetését, hirtelen meg fog szűnni a versenyhelyzet és emelkedni fognak az szolgáltatás árai az állami szerepvállalás miatt. Ami azt eredményezi, hogy a cégeknek a jelenlegi összegnél magasabb összeget kell majd foglakozás-egészségügyi ellátásra költeniük, ezzel megfizetve állami beavatkozást. De ami még sokkal inkább aggasztó, hogy az elmúlt években tökéletesen tisztán látszik az a tény, hogy az állam nem jó gazda, azaz a cégek által befizetett pénz egy része szinte biztosan el fogja veszíteni közpénz jellegét és így, vagy úgy magán zsebekbe fog vándorolni.

De még ennél is sokkal veszélyesebb az a tény, hogy ez a terv alapvetően változtatja meg a jelenlegi egészségügyi magánellátás piaci szegmensét. Hiszen nagyon sok mikrovállalkozás él a foglakozás-egészségügyi szolgáltatásból, háziorvosok tömegének jelenti ez a munka a tisztességes megélhetést az alacsonyan finanszírozott kártyapénz mellett. Felborítja a nagy magánszolgáltatók piaci egyensúlyát is ez a rendelkezés, mert a piaci ellátás hirtelen állami kontroll alá fog kerülni és a nagy magánszolgáltatók bevételének akár a fele, kétharmada is veszélybe kerülhet. Ugyanis a nagy magánszolgáltatók az alap foglakozás-egészségügyi rendszerüket egészítik ki különböző szintű menedzserszűréssel és ellátással és ezt a komplex ellátási formát ajánlják a nagyvállalati ügyfeleik számára. Így nem ritkán egy egyszerű dolgozó, mintegy cafeteria jelleggel komoly szakorvosi háttérszolgáltatást kaphat szükség esetén. Tapasztalataim szerint egyébként is az üzemorvosi szolgáltatás már a pár száz fős vállalatoknál is komolyabb szolgáltatást jelent, mint akár egy háziorvosi vizit, a multik pedig kínosan ügyelnek arra, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás minél magasabb szintű legyen. Ezért ebben a szegmensben nem is értem, hogy miért erőltetik a kormányzati a beavatkozást.

Persze, a kis cégeknél megy a házi sufnituning, ahol érthető, hogy emelni kell a színvonalat. De azt valahogy mégsem így, az ötvenes éveket idéző államosítással kellene megoldani.

Azt tudni kell, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás rendkívül részletesen és jól szabályozott, szinte minden folyamat le van írva, pontosan azért, hogy a rendszer nehezen legyen korrumpálható. Éppen ezért sokkal inkább fontos lenne az államosítás helyett, hogy megfelelően ellenőrizzék a szolgáltatók működését. Tehát egy erős kontroll kiépítése lenne az ésszerű cél, az újabb sarc bevezetése helyett. Na meg persze azzal is érdemes lenne kezdeni valamit, hogy kb. 4,5 millió munkavállaló, azaz a fél ország lakossága évente legalább egyszer találkozik a foglalkozás-egészségügyi orvossal /legalábbis papíron). Így jelentős szerepe lehetne az üzemorvosnak a megelőzés-szűrés tekintetében, amit pillanatnyilag egyáltalán nem használnak ki.

Amennyiben azonban megtörténik az államosítás, akkor szembe kell azzal is nézni, hogy jelenleg is alacsony az üzemorvosok száma, az állami kondíciók (munkaidő, fizetés, szabadság) pedig a legkevésbé sem fogják szexivé tenni ezt a munkakört. Ugyanis ennek a szakmának a viszonylag tisztességesebb fizetés mellett az előnye az, hogy ebben a rendszerben – akárcsak egy ügyvéd – az üzemorvos annyit dolgozik amennyit akar, és akkora összegért amiért szerződést tud kötni. Ennek a szabadságnak az elvesztése pedig csak fokozni fogja az orvoselvándorlást, akár külföldre is.

De hogy mégis kinek és miért lehet az érdeke a jelenlegi staus quo felborítása? A kérdésre korrekt választ nem tudok adni, mert még nem körvonalazódtak az erőterek. Azonban az biztos, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás az több tízmilliárdos üzlet, így akár az állam is szemet vethet erre az üzletágra, egy külföldi foglalkozás-egészségügyi szolgáltató multi meg pláne.

Figyelem!

Történelmi változások a VPDSZ -nél: Tagdíjcsökkentés, Biztosítások Július 1- től!!!

A részletekért »kattints ide!«.