Ukrán válság nélkül is káosz lehet az energiaellátásunkban

Feje tetejére állhat a magyar közműellátás januártól egy nemrég bevezetett szabályozási változás miatt, ami szerint minden szolgáltatónak egy-két elérhető céggel kellene auditáltatnia a számlázási rendszerét. Az új szabályozás életre hívása megalapozatlan, nem életszerű elemeket tartalmaz, és felesleges többletterhet ró az ellátási rendszerekre, vagyis jól példázza a szakmai és szabályozói oldalak közötti egyeztetést nélkülöző jogalkotást.

 
 

Több mint egy hónapja hatályban van egy törvény, ami a fogyasztóvédelmi garanciák erősítése jegyében módosította a villamos energiáról, a földgáz ellátásról és az elektronikus hírközlésről szóló törvényeket. Sajnos a legtöbb média számára kevés (rém)hírértékkel bíró, adminisztratív jellegű kötelezettségeket előíró jogszabály várható hatásai mellett az internetadó és az összes eddigi rezsicsökkentés következményei együttvéve eltörpülnek. A törvény jelenlegi formájában teljesíthetetlen, diszkriminatív és módosítás hiányában tömeges csődhelyzethez vezethet a villamos energia- és földgáz szolgáltatási szektorban, de nagy valószínűséggel a víziközmű és távközlési cégek körében is.

A hivatkozott törvény legkritikusabb rendelkezései előírják az érintett kereskedők számára a számlázási rendszerük informatikai zártságának tanúsítását. A tanúsítást csak olyan szervezet végezheti, amely megfelel a törvényi feltételeknek, azaz rajta van az Alkotmányvédelmi Hivatal által vezetett irányadó jegyzéken és a Nemzeti Akkreditáló Testület adatbázisában. Ezzel a két feltétellel a jogalkotó gyakorlatilag egyetlen egy tanúsító céget jelölt meg, aki jogosult auditálni a több mint ezer érintett szolgáltató számlázási rendszerét 2014. december 31-ig. Az állam a saját tulajdonában álló társaságait is lehetetlen helyzetbe hozta, hiszen egy közös tulajdonban lévő társaságcsoport vállalatai nem dolgozhatnak ugyanazzal az auditorral. Bár egy későbbi kormány rendelet-módosítás az irányadó jegyzéket törölte, feloldva ez utóbbi paradoxont, továbbra is számos anomália fenyegeti az energiaszektort a jogszabállyal kapcsolatban:

1.) A törvényt a fogyasztóvédelmi szempontok hatékonyabb érvényesítése hívta életre. A számlázási rendszerek tanúsítási kötelezettségét ennek megfelelően vélhetően felhasználói panaszok magas száma indokolhatta. A Magyar Energiakereskedők Szövetsége (MEKSZ) által a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságtól megkért statiszták azt mutatják, hogy a két hatóság által 2013. évben regisztrált és érdemben orvosolt panaszok együttes száma nem érte el a 2.400 db-ot. Ha feltételezzük, hogy a valós panaszok egy része nem jut a hatóságok tudomására, az említett panaszszám még akkor is elenyészően alacsony figyelembe véve, hogy az érintett szolgáltatók nagyságrendileg 50 millió db villamos energia és földgáz számlát állítanak ki a felhasználók részére évente! Azt gondolom, a jelentéktelen számú reklamáció alapján messze nem indokolt egy új, magas költségekkel járó auditálás előírása.

2.) Nem derül ki a törvényből, mit jelent pontosan a számlázási rendszerelemek zártsága, valamint mit kell érteni az általános információbiztonsági zártsági követelmények alatt. (Vannak olyan szakértői vélemények, hogy egy létező NFM rendelet alapján több mint hatszáz kritériumnak kell megfelelni a tanúsítás során.) Míg a lakossági, illetve tömeges kisüzleti felhasználók esetében valóban standardizálható és automatizálható a számlázási folyamat és biztosítható a rendszerelemek zártsága, addig az egyedi üzleti fogyasztók egyedi igényeit leképező szerződések esetében már mindez egyáltalán nem mondható el. Egyedi árazási igényeket nem lehet automatizált módon menedzselni, hiszen ezen ügyfelek esetében speciális, gyakran külső (input) tőzsdei/világpiaci indexeket tartalmazó bonyolult árképletek vannak, amelyek nem feltétlenül zárt rendszerben kerülnek feldolgozásra.

3.) A kereskedők eleve auditált minőségbiztosítási és számlázási rendszereket üzemeltetnek, amelyek már most is megfelelően szolgálják a fogyasztóvédelmi szempontokat. Egy újabb, évente ismétlődő tanúsítás, amit csak egy-két cég végezhet el, biztosan nem eredményez majd hatékony versenyeztetést és garantáltan nem támogatja a fogyasztók ellátásának legkisebb költsége elvét sem.

4.) Az energiakereskedők jelenleg tanácstalanul állnak a helyzet előtt és fogalmuk sincs, hogyan kezeljék az ilyen jellegű szabályozói kockázatokat. Logikus lépés lenne leszerződni és megcsináltatni a tanúsítást valamelyik kedvezményezett helyzetben lévő tanúsító céggel, mint kivárni az esetleges kedvező törvénymódosítást. Ugyanakkor, ha nem változik a határidő vagy a kötelezettek köre, továbbra is esélytelen, hogy minden érintett megfeleljen a törvényi előírásoknak.

A rendszerszintű problémát mégis abban látom, hogy előzetes konzultáció és egyeztetés nélkül születnek az ellátásbiztonságot veszélyeztető jogszabályok. Ha nincs párbeszéd, akkor ismételten és folyamatosan hozzá kell nyúlni az elfogadott jogszabályokhoz, ami a képviselők, kormányzati tisztségviselők idejével, kapacitásával, végső soron az adófizetők pénzével történő nem túl hatékony gazdálkodást jelenti. Ez utóbbi következményt pedig illene figyelembe venni, feltéve, ha a kormányzati munka célfüggvényei között szerepel…

A szerző a Magyar Energiakereskedők Szövetségének (MEKSZ) elnöke.