Beleszámít-e a munkaidőbe az az időtartam, amíg a munkavállaló lakóhelyétől a munkavégzés helyére eljut? Hogyan alakul a munkaidő, ha a munkavállaló munka sajátosságaiból adódóan sokat utazik, illetve az esetek többségében lakóhelyéről – a munkáltató telephelyét kihagyva – közvetlenül a munkavégzés tényleges helyére indul? Mi a helyzet, ha a munkavégzés helye külföldön van? – olvasható a munkajog.hu-n.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szerint nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama [Mt. 86. § (3) bek. b) pont]. Nem csak a munkaszerződés szerinti munkahelyre történő utazás ideje, hanem általában, a tényleges munkavégzés helyére való eljutás időtartamát nem tekinti munkaidőnek a törvény. Ez akkor is így van, ha az utazás külföldre történik.
Ha az utazási idő a munkavégzés sajátosságaiból eredően az általánosnál hosszabb tartalmú, gyakran előfordul, tetemesen igénybe véve a munkavállalók pihenőidejét, érdemes a feleknek megállapodások útján (munkaszerződés, vagy kollektív szerződés) rendezni a kérdést.
A munkaidő része viszont az utazás tartama, ha az nem a lakóhely és a munkavégzés helye között történik. Ha tehát a munkavállaló a munkaidő elején a munkahelyén jelentkezik, és onann indulva utazik, azt az idézett szabály értelmében nem lehet kizárni a munkaidőből.