Változott a világ, vele változott az érdekképviselet

 A munka ünnepe

Május 1. nem az unióba lépés ünnepe, nem is a munkavállalók szolidaritási napja, ez nálunk mindig a munka ünnepe marad, bárki bármit is csinálna – mondta Svajda József, a Magyar Szakszervezeti Szövetség somogyi képviseletvezetője a sonline.hu-n. – Így van ez az egész világon. Az Egyesült Államokban és Kanadában például szeptember első hétfőjén tartják a Labor Day-t, a munka napját.

– Nem hiányzik a felvonulás?

– Megváltozott a világ, s nekünk is vele kell változni. Bár vonultam, de inkább sétáltam Olaszországban 80 ezres tömegben is. A polgármester ment elől a szalagjával, s zenekarral vonult a tömeg. Zavart csak a magyar zászlómmal okoztam, mert nem tudták mire vélni a csíkok elhelyezkedését. Mikor megtudták, hogy magyar vagyok, azonnal behívtak egy bárba kávéra, grappára. És sétáltunk tovább. Triesztben az Egység téren voltak a beszédek, még dübörgő dühöngések is, de a gyerekek játszottak, szórakoztak. Ez volt a „harcos” része az ünnepnek. Délután mindenki kiment a népkertbe, társadalmi munkában sütöttek, főztek. Éjfélig volt élőzene, tánc, a bevételt szépen befizették a kasszába. Ez volt a családi része május 1-nek. Nálunk már csak a családi jelleg maradt meg.

 – Milyen ma a szakszervezeti élet?

– Viszonylagos nyugalom van, bár borzolják a kedélyeket az olyan felesleges és átgondolatlan ügyek, mint a munkaidőkeret. A jelenlegi szabályok szerint hathónapos munkaidőkeret van, korábban ez három hónapos volt. Ez a munkaadóknak jó, s azt jelenti, hogy ha sok a megrendelés, akkor szinte megállás nélkül dolgoztathatják a munkavállalókat. Somogyban is sok helyen 12 óráznak, mert szerencsére van munka, de a munkaerő kimerült. Növekszik a munkahelyi balesetek száma, kikészülnek idegileg, több a betegség. A tervezett hároméves munkaidőkeret ezért gyakorlatilag kivitelezhetetlen lett volna. Összeült a Versenyszféra Konzultációs Fóruma, ahol a Liga, az MSZSZ és a Munkástanácsok mellett a gazdasági miniszter és a munkaadók képviseltetik magukat, s törölték az egészet.

– Mit jelent a viszonylagos nyugalom a munkaerőpiacon?

– Volt egy jelentős minimálbéremelés, amely a szakmunkások estében 25 százalékot jelent. 127 ezer forint lett a képzetlen minimálbér, s az is kiderült, hogy szinte minden területen munkaerőhiány van. Évekkel ezelőtt azt mondta az egyik nagyfoglalkoztató a vezetőjének: vigyázzanak, mert hamarosan nekik kell a gépek mellé állni. Mára majdnem ez a helyzet. Alig találnak embereket, hiába rendezettek a viszonyok. A somogyiak is Nyugat-Magyarország felé vették az irányt. Győr környékén 60-70 ezer forinttal ígérnek többet, sőt szállást is adnak. A bátrabbak Ausztria, Németország és Anglia felé tartanak.  Egyre több pótolhatatlan ember megy el. Azonnal mennek, vállalják azt is, hogy mivel az azonnali kilépéssel kárt okoznak a cégnek, a kollektív szerződés szerinti összeget megfizetik.

– Ezek mekkora összegek?

– Általában 2-300 ezer forintot fizetnek és már mennek is. 2500-2800 eurót is kapnak ugyanis azért a munkáért, amit itt végeztek.

– Mi a helyzet a bértárgyalásokon?

– Sok érdekes információra derül fény. Mi jól állunk, hiszen 5-20 százalék közötti béremeléseket értünk el. Sőt 2018-tól újabb emelések jönnek, 8 százalékkal emelkedik a képzetlen minimálbér és újabb 25 százalékkal a szakmunkás minimálbér. Ez azt jelenti, hogy egy frissen végzett szakmunkás jövőre 180 ezer forintot kell, hogy kapjon. Vannak vállalataink, ahol erre már készülnek, s közelítik a béreket. 25 év elhibázott bérpolitikáját kell most helyre tenni. Kiderült: nem az olcsó munkaerő miatt jön a tőke! Sokszor mondták: ha nem tetszik, el lehet húzni. Most elhúztak! Ma már nem csak év elején vannak béremelések. Figyelni kell a munkaerőpiaci változásokat, és sok helyen év közben is bért kell emelni. Ezért lehet, hogy még az idén is lesz béremelés.

– Hogyan változtak a klasszikus bértárgyalások?

– Minden egészen más. A kollégáim ma már a munkájuk mellett látják el a feladataikat. Konfrontálódni is kell és van félelem is bennük.

– Indokolt ez a félelem?

– Sokszor nem. Még sokan gondolják azt, hogy a munkaadók eleve rosszat akarnak. Ez rossz beidegződés. A munkaadóknak is vannak érdekeik, de munkások nélkül ezt nem tudják érvényre juttatni. Elvárják, hogy érveljünk és alkudozzunk. Meg kell szokni, hogy több fordulós bértárgyalás van. A másik felismerés, hogy az emberek alig kötődnek a munkahelyükhöz. Régebben egy-egy jól fizető cégnél dolgozni kitüntetésnek számított. Lehet, hogy ma is jól fizetnek, de a dolgozók kevésbé kötődnek a céghez.

– Miért?

– Döntően az elhibázott 25 éves bérpolitika miatt, valamint azért mert a hr-tevékenység erre nem fordít elég gondot. Ráadásul sokan félnek a vezetőktől, akik azt nem is értik. A helyzetet az is árnyalja, hogy több helyütt elsősorban a középvezetők csúnyán beszélnek a dolgozókkal. A 35 év alatti munkavállalók viszont egyre öntudatosabbak. Számolnak, kalkulálnak, az élethelyzetükhöz alakítják, hogy mennyit szeretnének keresni. Figyelik a cégeket, az ottani béreket, s ha lehetőség adódik, azonnal lépnek.  Az idősebbek beletörődnek a helyzetükbe. Az is érdekes, hogyan állnak a dolgozók a cafetériához. A mi cégeinknél ez évi 36 ezer forinttól 900 ezer forintig terjed.

– Mennyi?

– 650-700 ezer sem ritka, de van évi 900 ezer forintos juttatás is. Ezeket úgy kell kialkudni, mert nem kötelező adni. Mi arra törekszünk, hogy alapbéresítsük ezeket, mert elég egyetlen email, volt, nincs juttatás. A cégvezetők egy része ezt elfogadja, míg néhány kollégánk ezt nem szeretné, mert szerintük a munkavállalók az egyéb juttatásokhoz ragaszkodnak. 

– Mi a legközelebbi céljuk?

– Két éve küzdünk azért, hogy az egykeresős modellben a minimálbér elérje a létminimumot, amely 88-90 ezer nettó forint egy főre. Jövőre ezt elérhetjük. Kedvező hátszéllel tehát megvalósulhat ez a célunk is, amihez nálunk még hozzájárul egy hajtóerő, hiszen a megyeszékhely vezetése kezdi nem szeretni a minimálbéreket, s ennek hangot is adnak.

Forrás: sonline.hu