Vasárnapi munka, vasárnapi nyitva tartás – Palkovics Imre írása

Egy magyar pláza üzemeltetésében érdekelt nagyvállalkozó érdekképviselete és a Liga Szakszervezetek aláírásgyűjtésbe kezd a vasárnapi nyitva tartás és munkavégzés érdekében.

A Munkástanácsok évek óta támogatja a vasárnapi munkavégzés, így az üzletek vasárnapi nyitva tartásának korlátozását is.

A sok vitát kiváltó törvényi szabályozás körül még dúl a vita a szabályozásban érintettek között.

A korlátozásban érintettek szempontjából – a jelenleg hangadó vélemények alapján – úgy tűnik, hogy mindenki vesztessé vált a munkavégzés vasárnapi korlátozása miatt.

Ezen nézetek szerint vesztessé válik a leginkább érintett kör, a vásárlók.

Ezen nézetek szerint vesztessé válik a nemzetközi és hazai befektetők köre: a pláza tulajdonosok és a nemzetközi nagy üzletláncok tulajdonosai.

Ezen nézetek szerint vesztessé válnak a munkavállalók, akik a vasárnapi üzletbezárások miatt elveszítik a munkájukat és nem jutnak vasárnapi pótlékaikhoz. (Hozzá kell tenni, hogy sok esetben most sem kapják meg, hiába jogosultak rá.)

Véleményünk szerint előreláthatóan csak egy érintett kör fog bizonyosan rövidtávú, átmeneti veszteséget elszenvedni: a plázák és a nagy nemzetközi áruházak tulajdonosai.

Ennek oka pedig az, hogy ez a kör ezentúl nem tudja majd vasárnap is kifosztani az alapvető emberi jogait kényszerűségből feladó, neki éhbérért munkát végző munkavállalók tömegét.

A vasárnapi boltbezárások miatt munkáját elvesztő munkavállalók rövidtávon szintén vesztesei lehetnek a változásoknak, de csak rövidtávon, mert nyilvánvalóan elfogadhatatlan az az érvelés, hogy tízezreknek azért kell vasárnap is dolgozniuk ma Magyarországon, mert nem élnek meg az öt munkanap alatt megszerezhető jövedelmükből.

Ezen logika és a mindennapok spontán materializmusa szerinti társadalmi értékrend alapján a gyermekmunkát sem lett volna szabad fölszámolni, mivel az a gyermek, aki nem végezhet munkát, sem tud szert tenni a megélhetését biztosító jövedelemre.

 A munkavégzésnek, a munkaidő beosztásának vannak jogi és társadalmi feltételei.

Az vitathatatlan, hogy egy kialakult rossz rendszernek a feje tetejéről a talpára állítása és egy normális rendszer újraszervezése okozhat zavarokat. Így a veszteséget elszenvedő munkavállalók kompenzálásáról a kormánynak gondoskodnia kell.

Amennyiben csak a pillanatnyi folyamatokat vizsgáljuk, és nem foglalkozunk olyan kérdésekkel, hogy társadalmilag mibe kerül a vasárnapi munkavégzés, akkor a nagymértékű munkahelyvesztéssel való riogatás közepette nem látjuk meg a tágabb összefüggéseket, amelyekre figyelemmel kellene lennünk. Leginkább arra, hogy emberek tömegeinek magánéletét zilálja szét a vasárnapi és ünnepnapi munkavégzés, akik nem lehetnek családjaikkal, és hogy gyermekek  nőnek fel anyjuk hiányát elszenvedve (a női foglalkoztatottak 51%-a 15-39 év közötti, kisgyerekes). A magyar munkavállalók nyomorszintű megélhetésük biztosítása érdekében nem törődhetnek egészségi állapotukkal; fizikai, de még inkább pszichikai és mentális túlterheltségükkel. Mindennek következményeit pedig nem számolja ki senki azok közül, akik most krokodilkönnyeket hullatnak az általuk elbocsátani szándékozott munkavállalókért, mondván, hogy nem lesz munkájuk, és nem tudnak majd megélni, ha nem dolgozhatnak vasárnap és ünnepnapokon is. Ugyanakkor ezek az aggodalmaskodók nem szívesen vesznek részt a közterhek viselésében; a kreatív könyvelések és az állam által hosszú időn keresztül biztosított adókedvezmények révén jelentős profitot visznek ki az országból, amely profitot tovább növelik a vasárnap is dolgozó alkalmazottaiknak ki nem fizetett bérekből és pótlékokból.

Ezt a profitot növelték még tovább azon vásárlók milliói, akikkel a Nyugat-Európában eladhatatlan szemétnek számító olcsó áruk tömegét vásároltatták fel, és akiről azt állítják, hogy ezt az árut igénylik. Igen, ezt igénylik, mert az e befektetők által fizetett bérekből családok tízezreinek nem futja jobb minőségű, itthon megtermelt és az embereknek munkát adó termékekre. Azt sem vizsgálta senki e szereplők közül, hogy az e termékek rendszeres fogyasztása következtében kialakuló betegségek milyen terheket rónak a társadalomra. Itt abbahagyom az összefüggések felsorolását, mert szeretném elkerülni a multi-gyalázás vádját.

A téma kapcsán zajló vitából az tűnik ki, hogy a társadalom elfogadni látszik a fennálló viszonyokat. Ennek legfőbb oka, hogy az elmúlt két évtizedben meghatározó, nemzetközi befektetői tulajdonban lévő és a közvéleményt formáló médiumok nagyon sokat tettek a mostanra kialakult vásárlói és társadalmi érték- és szokásrend megteremtése és fenntartása érdekében. Mára már tömegek gondolják természetesnek, hogy a pusztán vásárlói érdekből történő vasárnapi korlátozatlan vásárlás lehetősége vagy a kereskedők gazdasági érdeke ugyanolyan súlyú alapjog, mint az egészséghez, a családi élet és a házasság védelméhez, a magánélethez, a szabad vallásgyakorláshoz és az egyesüléshez való jog, és nem tudnak róla, vagy nem érdekli őket, hogy ez a másfél évtized alatt kialakult szokás mibe kerül, és ennek költséget ki viseli.

A magyar társadalom közélet iránt fogékony része érett a kérdés szélesebb társadalmi dimenziókban történő megítélésére, ugyanakkor nem mindegy, hogy egy népszavazáson milyen érdekek mentén megfogalmazott kérdésekre kérik a válaszát.

A kérdéseket lehet oly módon megfogalmazni, hogy azok látszólag a válaszadók érdekét szolgáló többségi igent eredményezzék, miközben valójában a kérdéseket megfogalmazó és a népszavazást kikényszerítő szereplők magánérdeke mentén születik döntés a közösségi érdek rovására.

E lehetséges forgatókönyv elkerülése céljából nézzünk most néhány lehetséges, a munkavállalók érdekében és a társadalmi összefüggések mentén megfogalmazott kérdést:

  • Egyetért-e Ön azzal, hogy az emberi létfeltételek minimumának megszerzéséért vasárnap is dolgozni kelljen Magyarországon?
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy a multinacionális befektetők mielőbbi tőkemegtérülésének érdekében az európai átlagbérek egynegyedéért még vasárnap is dolgozni kelljen Magyarországon?
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy heti törvényes munkaidőben (vagy esetenként szombati munkavégzéssel) elő lehessen teremteni az Ön és családja megélhetéséhez szükséges jövedelmet?
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon gyermekek tömegei nőjenek fel úgy, hogy gyakran vasárnap sem lehetnek az édesanyjukkal, akiket a nélkülözés e napokon is munkavégzésre kényszerít?
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy a vasárnapi vásárlás szabad gyakorlásának joga megelőzi a gyermekek családban való felnövésének jogát?
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy a Liga Szakszervezeteknek nem kell tudnia arról, hogy az átlag magyar munkavállaló nem szabadon dönt arról, hogy vállal-e munkát vasárnap is?
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy a plázaüzemeltetésben érdekelt befektetők jogainak megvédése  a  szakszervezetek feladata?
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy abban az esetben, amikor a munkavállalók nem tudják megvédeni érdekeiket a gazdasági erőfölénnyel rendelkező munkaadókkal szemben, az állam ne avatkozzon be e helyzet felszámolása érdekében?
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon a munkaerő értékét oly módon közelítsék a nullához, hogy az szabadon, „külszíni fejtéssel” lebányászható erőforrásként bármikor, még vasárnap és ünnepnapokon is hozzáférhetővé váljon a befektetők számára?

Korábbi szakértői véleményeinket ITT olvashatja