MINISZTERELNÖKI KABINETIRODA Iktatószám: 21/10-2023.
Budapest, 2023. augusztus 15.
Tisztelt Miniszterelnöki Kabinetiroda!
A Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete megdöbbenéssel vette tudomásul az Állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő törvénytervezet megjelenését, mely az adminisztrációs teher csökkentésének okán megszünteti a kötelező levonás és átutalás jogintézményét, ellentétben a munkavállalói érdeképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvénymódosításával.
A tervezett intézkedés azért is megdöbbentő, mert súlyosan diszkriminálja a munkavállalói érdekképviseleteket, a közszféra és versenyszféra ágazatiban dolgozó munkavállalók között, és a közszféra területén dolgozó munkavállalók között is éles különbséget tesz. A tervezet alapján, 8 jogállási törvényből kivezeti a tagdíjlevonás jogintézményét, ellentétben a versenyszférában, ahol továbbra is megmarad a tag erre irányuló kezdeményezése alapján történő tagdíjlevonás.
A törvénytervezet a közszférán belül is kerüli az egységes és konzisztens szabályozást, hiszen diszkriminatív módon tartalmaz rendelkezéseket. Míg a NAV törvény vonatkozásában ellehetetleníti, addig a 2015. évi XLII. évi törvény alapján a rendvédelmi szervnél működő szakszervezetek vonatkozásában megtarja az erre vonatkozó megállapodás alapján történő tagdíjlevonás lehetőségét, de tovább diszkriminálja a munkavállaló helyzetét a honvédség tekintetében is. A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény továbbra is lehetővé teszi a tagdíj levonását, míg a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló 2018. évi CXIV. törvény módosítása szintén, gyakorlatilag megtiltja a szakszervezeti tagdíj levonását.
A szakszervezeti tagdíj levonására vonatkozó európai gyakorlat eltérő azonban, a volt kelet-európai országok tekintetében, illetőleg Németországban és Ausztriában is egységesen biztosítja az állam a közszféra területén, a tagdíj levonásának diszkriminációmentes lehetőségét.
A fenti kezdeményezés, amennyiben konkrét törvényjavaslattá válik, úgy az abban foglaltak sértik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 154. sz. egyezményében foglaltakat, és az Európai Szociális Karta kihirdetéséről szóló 1999. évi C. törvényben foglaltakat. A záró egyezmény ugyanis kifejezetten rögzíti azt, hogy a kollektív tárgyalások folytatását ne akadályozhassa az alkalmazandó eljárási szabályok hiánya, vagy azok elégtelen vagy nem megfelelő volta. Az Európai Szociális Karta pedig kifejezetten felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzeti törvények sem önmagukban, sem alkalmazásuk révén nem csorbíthatják a munkavállalók szervezkedési szabadságát.
Mindenki által ismeretes, hogy a közszférában dolgozók emberi szabadságjogai, munkavállalói védettsége, a kötött szigorú fegyelmi és hierarchikus viszonyok, a vállalkozási szabadságukat súlyosan korlátozó rendelkezések miatt amúgy is kiszolgáltatott helyzetben vannak, így az ők kollektív és egyéni védelemben való részesítése a szakszervezetek által stratégiai cél.
A fenti javaslat társadalmi egyeztetésre vonatkozó megjelenése és az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácson meg nem történő tárgyalása is súlyos jogsértés a szakszervezet álláspontja szerint.
Az, hogy ezen javaslat milyen egyszerűsítést jelent az állampolgárok tekintetében, és milyen adminisztratív tehercsökkentéssel jár, arról az érdekképviseletnek az alábbi véleménye fogalmazódott meg.
Az adminisztratív teher csökkenése az említett törvényjavaslatban megfogalmazott céllal semmilyen összefüggésben nincs, ugyanis a tagdíjlevonás jól működő rendszerben működik, az illetményben történő levonást a rendszerben lévő automatikus informatikai alkalmazások végzik, ami semmilyen többlet adminisztrációs terhet nem ró, kvázi a gazdálkodó szervezetek számára. Viszont, az amúgy is leterhelt munkavállalói állomány részére, illetve az érdekképviseletek számára, adminisztrációs többletterhet ró. A munkavállalóknak újabb tagdíjlevonásra vonatkozó nyilatkozatokat kell tenniük, az érdekképviseleteknek átkell állítaniuk a rendszereiket, az ilyen fajta tagdíjlevonásra alkalmassá kell tenni a tagdíjlevonások pénzügyi befogadását, az adókedvezmény érvényesítése tárgyában igazolásokat kell kiállítani, ami kérdésessé teszi a NAV rendszerében már amúgy is jól működő SZJA bevallások tervezetének elkészítése során, és többletterhet ró, mind a munkavállalóra, mind a jövedelemadó tervezetet kiállító adóhatóságra is. Ezért, ez a fajta indoklása vagy ebben a törvénycsomagban való implementálása a javaslatnak dilettáns.
A tagdíjlevonás megalkotásakor, vagyis az 1991. évi XXIX. törvény szerint pont az SZJA kedvezmény érvényesítésének lehetősége szerepelt indokként, hiszen, ha a tagdíjat nem bérszámfejtés útján számolják el, akkor úgy a fent említett eljárásrend az irányadó, amit már említettünk az adminisztrációs terhek növekedése kapcsán. Érdekes módon az SZJA törvényben megteremtett valódi jogi és esélyegyenlőséghez kapcsolódóan jelent meg azaz igény, hogy ennek alátámasztásául egységes tagdíjlevonási metódust alkalmazzanak. Ez a törvény biztosította korszakalkotó módon a jogegyenlőséget és az önkéntességet a munkavállalók számára. Hiszen, egyrészt önkéntesen alapul, mert eldöntheti a munkavállaló, hogy erre irányuló jognyilatkozatot tesz, vagy önkéntesen fizeti be a tagdíjat. Másrészt esélyegyenlőséget is biztosít, hiszen a törvény nem tesz különbséget a közszféra és versenyszféra között, illetőleg a közszférán belül sem tesz diszkriminatív különbségeket a munkavállalók között. Ennek figyelembevételét is mellőzték a jogalkotók, amikor ezt a diszkriminatív jogi szabályozás törvénytervezetére tettek javaslatot. Nem vette figyelembe a döntéshozó vagy döntéselőkészítő azt sem, hogy a tagdíjlevonáshoz, létszámigazolásokhoz kapcsolódóan abszolút ellenőrizhető, kontrollálható a tagdíjelvonás intézménye, amely a kollektív tárgyalások, munkaidő-kedvezmények igénybevételének alapjául szolgál.
Ezekkel a gyakorlati és technikai nehézségekkel kell majd szembenézni a Kormánynak a jövőben, amennyiben a társadalmi egyeztetésen szereplő törvénytervezet elfogadásától nem tekint el.
További észrevételünk, hogy ugyanezen jogszabály 14. §-a azzal kívánja csökkenteni a terheket, hogy közvetlenül munkavédelmi oktatás helyett, az oktatási tematikának az egyszerűbb átadását is lehetővé teszi, amely közvetlen veszélyhelyzetet jelent a munkaerőpiacra belépő, illetve az új állását betöltő munkavállalók számára, úgy ezen érthetetlen szabályozás visszavonására is javaslatot teszünk.
Maradok tisztelettel,
Holecz Gábor elnök sk.
Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete