Tisztelt Tisztségviselők!

Engedjétek meg, hogy az új év beköszönte előtt néhány szóban értékeljem az elmúlt esztendőt. Amennyiben érdekvédelmi szempontból kell értékelnem az elmúlt időszakot, úgy a kép meglehetősen kettős.Gyakorlatilag a szakszervezeti mozgalom túl van egy rendkívül feszült a dolgozói tűréshatárt végletekig fokozó kormányzati intézkedés sorozaton, amely az utolsó kiváltság a szolgálati nyugdíj rendszer megszüntetésével, míg a kormánytisztviselők esetében a korábbi közalkalmazotti státuszból fakadó a kollektív szerződés által garantált kedvezőbb helyzet megszüntetéséből állt.

A Hszt folyamatos változtatása egyes részeinek NAV törvénybe iktatása, talán a legkiszolgáltatottabb munkavállalói helyzetbe hozta mind a hivatásos, mind a kormánytisztviselői munkavállalókat. Ez ellen a VPDSZ folyamatos küzdelmet folytatott mind politikai, mind a szakminisztériumi egyeztetési szinten. Sajnálatos módon ebben elfogadható kompromisszumot elérni nem tudtunk, így ennek alkotmányossági vizsgálatát kell elvégeznünk annak érdekében, hogy lehet és van-e mód az alkotmányjogi panasz benyújtásának.

Ugyanakkor a többi rendelet tervezet tekintetében a munkáltató részéről korrektebb hozzáállást tapasztaltunk, ezekben a véleményezési folyamatok rendben lezajlottak. Több esetben mind munkavállalói, mind munkáltatói kezdeményezésre sor került a közvetlen egyeztetésre is pl. a juttatások terén, átszervezések terén.

Nem sikerült azonban az érdekegyeztetés, formalizált rendszerének helyreállítása annak ellenére, hogy a VPDSZ elkészítette ennek teljes tervezetét, különbontva az együttműködési megállapodást, és az érdekegyeztetés rendszerét. Ennek tárgyalását az elnök asszony által kijelölt két elnök-helyettessel is végig vittük, azzal kapcsolatban részükről komoly módosítási javaslat nem merült fel.

Nyilvánvalóan a jövő feladata, hogy ennek a rendszernek érvényt szerezzük, hiszen ennek működését, működtetését a nemzetközi ILO egyezmények is előírják, és nyilvánvalóan az sem fenntartható, hogy az egyik szakszervezetnek van együttműködési megállapodása és támogatásban részesül, addig a másiknak nincs hiszen ez az esély egyenlőséget súlyosan sérti.

Nyilvánvalóan a törvényi változtatások a szakszervezet éles ellenállását váltotta ki, és ezt fokozta a ,,butácska” sajtóközlemény is ami nem mellőzte a személyeskedő hangnemet sem, de azt gondolom, hogy mind a szakszervezetnek mind pedig azok képviselőinek ezeket a támadásokat fel kellett és a jövőben is fel kell majd vállalni, hiszen a munkák folyamatos konfliktusokból áll.

A minisztériumi kapcsolatok sem voltak felhőtlenek és ennek nyilvánvalóan a kicsit vicces módon lezajlott levélváltás is tanú jelét adta. Azonban ezt követően továbbléptünk és sor került több államtitkári egyeztetésre is, ami azonban már járt eredménnyel. Sokat segített ebben az is hogy az UFE elnöke személyesen is közbenjárt ennek érdekében.

Érdekessége a dolognak, hogy a KPÉT mind ágazati fórum felmondására nem került sor, ennek működtetésére eddig a minisztérium hajlandóságot nem mutatott, ugyanakkor a közvetlen egyeztetési lehetőséget ígéretükhöz híven továbbra is biztosítják.

Nem volt eseménytelen és konfliktus mentes a rendvédelmi szakszervezetek egymást közti együttműködése sem. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzati intézkedések előbb utóbb politikai szintre terelik a szakszervezeti mozgalmat vagy annak egy részét, illetőleg egyes vezetők nem látnak csak politikai választ ezekre a megszorító intézkedésekre.

A magam részéről -és nyilvánvalóan ezért is sok támadás ért- azon dolgoztam, hogy a politikai semlegességet mindenképpen meg kell tartani, ennek nem szabad teret engedni szövetségi szinten sem. Nyilvánvalóan ezt motivált akkor is, amikor a bohócforradalomtól elhatárolódtunk. Nyilván ebbe beletartozott az is, hogy a miniszterelnökkel való tárgyalás korrekt keretek között tartása is ezt indokolta. Ugyanakkor tiszteletbe tartom a mozgalom ilyen irányú szervezkedését is lehet, hogy ez a válasz a jövőben.

Fontos jelentősége van annak is, hogy sikerült beindítani a különböző bizottságok működését: lakás, szociális, üdülési bizottság ebben a munkáltató korrekten biztosítja a szakszervezetek részvételét és remélem ez a jövőben is így marad. Azt gondolom siker az is, hogy a kormány foglalkozik a közszféra deviza hitelesek problémáival ebben mind formális mind informális keretek között igyekeztem mindent megtenni, erről illetve a lefolytatott levelezés részleteiről részletesen beszámoltunk.

Nagyon nagy küzdelem folyt a munkatörvénykönyvével kapcsolatban is, erre mind saját szakértői szinten mind a Munkástanácsok tagjaként is komoly véleményezést készítettünk, és ez tette lehetővé, hogy később a Hszt szintjén is elkészítsem az ILO egyezmény vonatkozó részinek megsértését.

Ezt a parlamenti bizottságok részére személyesen is ismertettük, illetőleg a frakció vezető úr részére is elküldtük. Alternatív javaslatot is kidolgoztunk a munkatörvénykönyvével kapcsolatban, melyet a Munkástanácsok a kormány felé korrekten képviselt.

Csak zárójelként jegyzem meg érdekességként, hogy a Lázár úrnál tartott munkatörvénykönyves egyeztetés során a munkaidő megváltással kapcsolatban például az Audi szakszervezete közölte, hogy az ő munkáltatójának kifejezett kérése, hogy a munkaidő megváltást a kormány ne szüntesse meg, mert ő továbbra is támogatni kívánja a szakszervezetet a jelenlevő kormánypolitikusok megdöbbenésére.

Sajnálatosan a politikusi ígéretekkel szemben nem valósult meg a közszféra tekintetében a munkatörvénykönyvével kapcsolatosan kötött kompromisszum. Ennek nemzetközi egyezményt sértő a munka törvénykönyvétől is durván eltérő változatát a Belügyminiszter úr az utolsó pillanatban bizottsági módosító javaslatként benyújtotta. Ez a kormánytisztviselőkre is hasonló szabályozást vezetett be az érdekképviseleti szinten. A döbbenetes az, hogy a minimális átmenet sem került biztosításra.

Ezzel kapcsolatban az utolsó pillanatig tárgyaltuk, és a zárószavazást megelőző délelőtt még a Liga Szakszervezetek és a Munkástanácsok vezetőivel is a minisztériumban egyeztettük a kompromisszum érdekében egyesség, azonban nem született. Sajnálatosan ezután nem maradt más mód, mint a további küzdelem. Ennek keretében készül a Munkástanácsokkal közösen az ILO beadvány, és készül az alkotmányjogi panasz is. Az UFE határozott arról, hogy nemzetközi szinten is tovább lép és kezdeményezi a Biztosokkal való egyeztetést a törvénytelen Magyarországi helyzettel kapcsolatosan is.

Azt gondolom, aki követi az ország eseményeit az, tisztában van azzal, hogy nagyon nehéz és meglehetősen sok konfrontációval jár a szakszervezeti munka, de úgy vélem, ha ezt következetesen, szakmai jelleggel visszük tovább, akkor vannak és lesznek is további eredmények. Ehhez természetesen a tagság és szimpatizánsok további támogatása mindenképpen szükséges.

A törvényi változás miatt nyilvánvalóan átalakul az érdekvédelmi munka, változhat az iroda működése is. Sajnos az iroda apparátusa is döntés előtt áll, hogy hogyan tovább. A szakszervezeti munkát azonban senki nem kívánja feladni, és ha más keretek között is folytatni fogjuk, hiszen a VPDSZ ÖRÖK!!!!

Ezúton is megköszönöm a közvetlen munkatársaimnak a hosszú éveken át folytatott, kitartó érdekvédelmi munkát, köszönöm az elnökségnek és a tisztségviselőknek, valamint a tagságnak mind a munkáját mind pedig az eddig nyújtott támogatását.

Kívánok ezúton is a Központ és az Elnökség nevében is Egészségben, Sikerekben Gazdag Új Esztendőt.

Tisztelettel:

Holecz Gábor elnök