1131 Budapest, Fivér u. 4/c. 1558 Budapest, Pf.: 26
Tel.: 412-2587, 412-2584 Fax: 412-2585; E-mail:vpdsz@nav.gov.hu
Lázár János Frakcióvezető Úr Szám: 223/2011. részére
Fidesz Magyar Polgári Párt Budapest Tisztelt Frakcióvezető Úr! 1. A törvényjavaslatról:A T/4998. számon a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény közszolgálati életpályák összehangolásával összefüggő, valamint egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban szerettünk volna egyeztetni a Tisztelt Frakcióvezető Úrral.
A javaslat ugyanis több pontban sérti a ILO nemzetközi egyezményekben foglaltakat. Sajnálatomra a rendészeti bizottság ülésén részt vevő belügyminisztériumi szakértők szerint a fenti egyezmények nem vonatkoznak a rendvédelmi dolgozókra, ami súlyos tévedés.
Az ILO egyezmények valóban korlátozzák a fegyveres erők, és a rendőrség tagjainak egyes jogait azonban az ILO esetjog alapján a többi rendvédelmi dolgozó szervezkedési szabadsága egyáltalán nem korlátozható. Néhány fontosabb erre vonatkozó megjegyzés:
a) Amennyiben kétség merül fel, hogy egy dolgozó a hivatásos állományhoz tartozik-e, vagy „civil”-nek minősül, nem lehet kizárni az egyezmény hatálya alól, tehát garantálni kell számára a szervezkedés szabadságának jogát. b) A korlátozás továbbá nem vonatkozhat minden fegyveres és rendészetei szervre, illetve testületre, hanem csak kizárólag a hadseregre (fegyveres erő) és a rendőrségre. A korlátozás tehát nem vonatkozik minden olyan szervre vagy testületre, amelynek működése során az ott dolgozók (akár hivatásos, akár „civil” dolgozókról legyen szó) fegyvert viselhetnek a munkájuk során. c) Az ILO esetjoga kifejezetten kimondja, hogy nem zárhatóak ki az egyezmény hatálya alól, tehát egyáltalán nem korlátozható a szervezkedési szabadsága, vagyis szakszervezet-alapítási és működtetési joga a tűzoltóknak, a büntetés végrehajtási személyzetnek, a vámtisztviselőknek, valamint a biztonsági őröknek sem, még akkor sem, ha munkájuk természetes miatt fegyvert kell viselniük. Ezeken a területeken tehát a szervezkedés szabadsága teljes mértékben megilleti az ún. „hivatásos” és a „civil” személyeket is, jogviszonyuk jellegétől függetlenül. d) A fegyveres erők és a rendőrség tagjainak kollektív tárgyalási joga és sztrájkjoga is kizárható, de csak a fenti a)-d) pontok korlátai között.(ILO 98. sz. egyezmény 5. cikk) e) Amely személyeknek joga van a szervezkedéshez, azok közül a köztisztviselőknek (a hatóságok által foglalkoztatott személyeknek azonban korlátozható a kollektív tárgyalási joga és a sztrájkjoga. Ez a korlátozás azonban csak a szigorú értelemben vett köztisztviselőkre vonatkozik, a hatóságoknál közalkalmazotti vagy munkaviszonyban álló dolgozókra nem f) Amely személyeknek joga van a szervezkedésre (pl. a rendőrség és a hadsereg kivétel minden más rendvédelmi és fegyveres testületnél dolgozókra), azokra természetesen alkalmazandóak az ILO 87. sz. és az egyéb szervezkedési szabadságra vonatkozó egyezményei is (pl. a szakszervezeti tisztségviselők védelméről és munkaidő-kedvezményéről szóló 135. sz. egyezmény), esetenként bizonyos szűk korlátokkal (a kollektív tárgyalásra és a sztrájkjogra vonatkozóan – 98., 151. sz. egyezmények).
A fentiek alapján megállapítható, hogy a Hszt. érdekképviseletekre vonatkozó szabályai átdolgozásra szorulnak. Ráadásul a Magyar Köztársaságnak a 87 ILO egyezmény alapján le kellett volna jelentenie, hogy kik azok, akikkel szemben korlátoznák a szervezkedés szabadságát, ez tudomásom szerint nem történt meg, ennek következő jelentése pedig legközelebb 2018-ban esedékes.
Lényeges kérdés hogy összhangban van-e a Hszt.-nek a Magyar Rendvédelmi Karra (MRK) vonatkozó új rendelkezése a szervezkedési szabadságra vonatkozó ILO egyezményekkel?
Az MRK kamarai típusú érdekvédelmi szervezet. A kamarák nem a szervezkedés szabadságán alapuló, demokratikusan létrejövő és működő, önkéntes tagsággal rendelkező szervezet, hanem a jogszabállyal felállított, kötelező tagsággal rendelkező, hivatásvédelmi, s általában bizonyos hatósági feladatokat ellátó intézmények. Ennek alapján az ILO egyezmények természetesen nem vonatkozhatnak rájuk, de az elvárható tőlük, hogy ne sértsék azokat, azaz ne tartalmazzanak olyan érdekvédelmi jogosítványokat, amelyek a szakszervezetek exkluzív jogai, azaz a munkavállalók és más dolgozók szervezkedési szabadságán alapuló jogok közé tartoznak. Ez utóbbiakat nem korlátozhatják a kamarai jogosítványok, s a kamarák nem szolgálhatnak a szakszervezetek gyengítésére, különösen nem a szerepük átvételére.
A HSZT új rendelkezései a rendvédelmi kar felállításáról, annak egyes jogai tekintetében olyan jogosítványokat kapnak, amelyek a szakszervezetek jogai, így ez a kamarai szervezet alkalmas lehet e jogok körében a rendvédelmi szerveknél és fegyveres testületeknél gyakorolható szervezkedési szabadsághoz való jog korlátozására. A Magyar Rendvédelmi Kar hatásköre nemcsak a rendőrségre, hanem más rendvédelmi és fegyveres testületek hivatásos tagjaira, valamint közalkalmazottaira (a Hszt. új szövegezésében „fegyveres rendvédelmi szervek”- 29.§ (2) bekezdés) is kiterjed.
A rendőrségen kívüli többi szervezet esetében (büntetés-végrehajtás, katasztrófavédelem, polgári nemzetbiztonsági szolgálat, adó-és vámhivatal- 29.§ (3) bekezdés) a szervezkedés szabadsága nem zárható ki (bár a jogszabály ezt a rendőrség esetében sem zárja ki), ezért azokra alkalmazni kell az ILO egyezményeket.
Az ILO 87. sz. egyezményének 10. cikkelye alapján szakszervezetnek minősül minden olyan szervezet, amelynek célja a munkavállalók (dolgozók) érdekeinek előmozdítása és megvédése.
Ebből a rendelkezésből kiindulva, azok a jogok, amelyek ebben a körbe esnek, a szakszervezetek jogai közé tartoznak, azaz azokat a kamarák nem gyakorolhatják olyan módon, hogy az „ellehetetlenítse” a szakszervezeteket azzal, hogy a szakszervezetek számára a munkáltató a kar jogaira való hivatkozással már nem biztosítja azokat, vagy korlátozza azok gyakorlását. A Magyar Rendvédelmi Kar jogairól szóló rendelkezések közül a 29/A.§-ban szabályozott e), f), h), k) jogok és különösen az o) pontban szabályozott képviseleti jog, valamint a 32.§-ban szabályozott érdekegyeztetési eljárás esik egybe a szakszervezetek számára „fenntartott” jogokkal.
2. A szakszervezetek ellehetetlenítése!
A törvény nem biztosít sem átmentet sem kellő felkészülési időt sem a szakszervezeti tisztségviselők számára sem a szakszervezetek működésének át szervezésére.
A közszférában működő szakszervezetek többsége, amelyek 3.000 fő közeli taglétszámot tudhat magáénak, már egy komoly apparátust feltételez, ott pedig ahol a tagdíjak visszautalása is történik, ott a gazdálkodás is szigorúbb keretek között folyhat, amit amatőr módon megoldani nem lehet.
A kormány két módon kívánja ellehetetleníteni a szakszervezeteket, az egyik a munkaidő-kedvezmény megváltásának elmaradása, mely jelentős anyagi hátrányt okoz a szakszervezeteknek, a másik a munkaidő-kedvezménnyel való rendelkezés, mely megszűnteti annak lehetőségét, hogy a szakszervezetnek járó munkaidő-kedvezmény terhére kvázi függetlenített tisztségviselőt alkalmazzon ennek a keretnek a terhére.
Elfogadhatatlan, hogy miközben a pártok támogatását 10%-kal növelték, addig a szakszervezeteket a sárba tiporják csak ezzel a két intézkedéssel egyetemben.
Fontos, hogy a ILO egyezmények tartalmazzák nem csak a munkaidő kedvezmény hanem a 140. es tartalmazza a fizetett szabadság fogalmát is a szakszervezetek által tartott oktatások esetében.
3. A kifogás joga!
A Hszt. javaslat valamilyen szocialista jelzővel illeti a kifogás jogát, vélhetően aki ezt írta, az hű párttag lehetett. Mert nem érti a kifogás lényegét és annak tartalmi fontosságát sem.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kifogás joga meglehetősen szűk jogintézmény, ezért annak bővítése mindenképpen indokolt lenne.
A Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete több kérdésben nyújtott be kifogást. A gyakorlati tapasztalat az, hogy az intézkedések felfüggesztésére még az állami szektorban sem kerül sor, pedig ennek fő érdekérvényesítő ereje ebben rejlene, ugyanakkor a bírósági döntéseket a munkáltató betartja.
A kifogás joga a reprezentatív szakszervezeteket illeti meg, amely nem pusztán a Hszt. igényérvényesítési rendjében, hanem az általános munkajogban (Mt. 23.§) is ismert, és lényegileg azonosan szabályozott.
E szakszervezetek kifogással élhetnek a hivatásos állomány tagjait, illetve a szervezetét közvetlenül érintő jogellenes intézkedés és mulasztás ellen. Intézkedésnek minősül minden döntés, utasítás, rendelkezés, függetlenül elnevezésétől és attól, hogy mindez kap-e normaszabályozást. Nincs helye azonban kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a hivatásos állomány tagja jogvitát kezdeményezhet. Ez a kifogásolási jog legfontosabb korlátja, amelynek értelmezése gyakran problémát is okoz, hiszen minden kollektív jogsérelem egyben egyéni hátránnyal is jár, így az egyéni jogvita lehetősége úgy mondván mindig felmerülhet és a gyakorlati tapasztalat az, hogy a bírósági eljárás során is ezt vizsgálják elsődlegesen, így általában a bíróságok erre való hivatkozással szűntetik meg legáltalánosabban az eljárásokat.
A kifogásos eljárás rövid határidőkkel szabályozott, két szakaszát különböztethetjük meg: a munkáltatón belüli egyeztetéses eljárást, és annak eredménytelensége esetén a bírósági nemperes eljárást. A kifogás rendkívüli előnye annak gyorsasága, hiszen az általános peres eljáráshoz képest, 2-3 hónapon belül jogerős határozat születik az ügyben.
A fentiek értelmében a kifogás jogintézményének szélesítése lenne indokolt azáltal, hogy az egyéni jogvitás ügyekben is felléphessenek a reprezentatív szakszervezetek kifogással. Eszerint olyan elvi jelentőségű jogvitákban lehetne helye a kifogásnak, amelyeknél a jogszabály helyes értelmezése a jogkérdés, és bizonyításra, részletes tényállás felderítésre nincs szükség, vagy a rendelkezésre álló iratok alapján könnyedén megtörténhet. Ennek haszna egyrészt a pergazdaságosság lenne, azaz olyan esetekben, amelyekben tömeges munkaügyi perek keletkeznének, a kifogásos eljárás egy jogszabály értelmezésével gyakorlatilag megszűntetné ennek lehetőségét, így a tömegperek száma is csökkenne, ami a bíróságok leterheltségét is könnyítené.
A mai tömeges jogalkotási folyamatokban nagyszámban fordulhatnak elő jogértelmezési kérdések, amelyeknek gyors és hatékony rendezését tenné lehetővé a kifogás intézményének kiterjesztése, ami a munkaügyi perekhez képest lényegesen rövidebb döntéshozatalt eredményez.
A szakszervezetek kifogással élhetnek a hivatásos állomány tagjait, illetve a szervezetét közvetlenül érintő jogellenes intézkedés és mulasztás ellen. Intézkedésnek minősül minden döntés, utasítás, rendelkezés, függetlenül elnevezésétől és attól, hogy mindez kap-e normaszabályozást. Nincs helye azonban kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a hivatásos állomány tagja jogvitát kezdeményezhet. Tekintettel arra, hogy a Hszt. 194.§ (1) bekezdése alapján a hivatásos állomány tagja – meghatalmazás alapján nevében az érdekképviseleti szerv és az ügyvéd is – szolgálati panasszal élhet, ha a szolgálati viszonyára vonatkozó, e törvény 195.§-ában nem szabályozott döntést vagy intézkedést, illetve ezek elmulasztását sérelmesnek tartja, illetve a 195.§ (1) bekezdése alapján a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyával kapcsolatos ügyben a fegyveres szerven belüli eljárás során hozott elsőfokú határozat ellen – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a kézbesítésétől számított 15 napon belül panaszt [142.§ (1) és 159.§ (2) bekezdés] vagy fellebbezést [180.§ (5) és 191.§ (2) bekezdés] nyújthat be, így nem lehet tárgya a kifogásnak semmilyen olyan döntés vagy intézkedés, amely egy konkrét hivatásos szolgálati viszonyára vonatkozik. A szakszervezet ugyanis egyrészt ezen vétójogával nem avatkozhat be egy hivatásos szolgálati viszonyába, másrészt pedig a hivatásos – amennyiben úgy ítéli meg – saját maga is kezdeményezhet jogvitát. E szabály alóli kivételként jelentkezik, amikor is a hivatásos állomány választott szakszervezeti tisztséget betöltő tagjának más szolgálati helyre való – a fegyveres szerv által kezdeményezett – beosztásához, áthelyezéséhez, 15 munkanapot elérő vezényléséhez és a szolgálatteljesítés helyének megváltoztatásához, továbbá szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszüntetéséhez az adott szervezeten belüli érintett reprezentatív szakszervezeti szerv előzetes egyetértését a fegyveres szerv nem kérte ki. Ebben az esetben ugyanis a szakszervezet élhet a kifogás jogával, amely akár az érintett hivatásosra is kihathat.
Egy a belügyminisztérium által hozott rendelet, mely elsődlegesen jogszabály, s nem munkáltatói intézkedés kifogással szintén nem támadható. Jogszabály alkotmányellenességét a szakszervezet is kezdeményezheti, de nem a Hszt. 31.§-a, hanem az Alkotmánybíróság működéséről szóló 1989. évi XXXIII. törvény alapján és nem a munkaügyi bíróság, hanem az Alkotmánybíróság előtt. A bíróságok a jogszabályok alkalmazásával töltik be ítélkezési tevékenységüket, a törvények nem biztosítanak részükre olyan hatáskört, hogy jogszabályt semmissé nyilvánítsanak. E jogosultság csak az Alkotmánybíróság feladata, így hatáskör hiányában a kérelmező szakszervezet kérelmét el kellett utasítani (Fővárosi Munkaügyi Bíróság 1.M.50.330/1998/2. számú végzése alapján).
A kifogás benyújtásának szigorú rendje és határideje van. A kifogást ugyanis az állományilletékes parancsnokhoz kell benyújtani, mégpedig a jogellenes intézkedésről való tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül.
A fentiekből következően a kifogás benyújtásának van egy szubjektív és egy objektív határideje. Szubjektív határidőről azért beszélhetünk, mert az érintett tudomásszerzésétől számítottan kezdődik. Jelen esetben érintett alatt a szervezeti egységnél működő reprezentatív szakszervezet képviselőjét (tisztségviselőjét) kell érteni. Az 5 napos határidő a tudomást szerzést követő napon kezdődik. A szubjektív határidőben történő kifogás benyújtásának korlátjaként jelentkezik az objektív határidő, amikor is kimondja, hogy kifogást az intézkedés megtételétől számított 1 hónapon túl már nem lehet benyújtani. Ezen határidők jogvesztők, kimentésükre nincs lehetőség.
A kifogás benyújtását követően az állományilletékes parancsnok döntésétől függően alakul az eljárás rendje. Ha az állományilletékes parancsnok a kifogással egyetért, a korábbi intézkedését hatályon kívül helyezheti, megváltoztathatja, esetleges mulasztását pótolhatja, s így az eljárás véget is ér. Ha azonban a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye. Az egyeztető tárgyalást a kifogás benyújtásától számított 3 munkanapon belül meg kell kezdeni. A fegyveres szerv feladata az egyeztető tárgyalás megtartása, s a szakszervezet erre történő meghívása. Ennek elmaradása jogszabálysértő, de a fegyveres szervre automatikusan ez hátrányos jogkövetkezményekkel nem jár. A fegyveres szerv mulasztása azonban egyértelművé teszi, hogy a kifogásban foglaltakkal egyet nem ért, s így az egyeztetés eredménytelensége állapítható meg, melytől számított 5 napon belül a szakszervezet a bírósághoz fordulhat.
Abban az esetben, ha a fegyveres szerv egyeztető tárgyalást hív össze, s ez 7 napon belül nem vezetett eredményre, akkor ennek eredménytelensége megállapításától számított 5 napon belül fordulhat a szakszervezet a bírósághoz. Ez tehát nem minden esetben követeli meg az egyeztetés maximális 7 napos határidejének kihasználását, ugyanis akkor, ha már az egyeztetés közben nyilvánvalóvá válik az egyeztetés eredménytelensége, akkor az ezt követő napon kezdődik a szakszervezet bírósághoz fordulásának joga. Az általános munkajogi szabályokhoz képest a fegyveres szakszervezetek kifogása benyújtásának határidejére nem alkalmazható az a szabály miszerint a szakszervezet a kifogással kapcsolatos kérelmét az ötnapos határidő betartásával nyújtotta be a bírósághoz, mert a kérelmet a határidő utolsó napján postára adta [EBH2008.1895].
A kifogásolt intézkedést az egyeztető eljárás eredményes befejezéséig vagy a jogerős bírósági döntésig végrehajtani nem lehet, illetőleg a végrehajtását fel kell függeszteni. Abban az esetben azonban, ha a szakszervezet olyan tárgyban terjeszti elő a kifogását, melyben kifogási joga nem áll fenn, a fegyveres szervnek az intézkedés végrehajtására nincs halasztó vagy felfüggesztő kötelezettsége.
A bíróság nemperes eljárásban, 15 napon belül dönt. Erre tekintettel a szakszervezet által benyújtott igényt nem keresetnek, hanem kérelemnek, s a feleket nem felperesnek és alperesnek, hanem kérelmezőnek és kérelmezettnek hívjuk. 31.§ (1) A szervezeti egységnél képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a hivatásos állomány tagjait, illetve a szervezetét közvetlenül érintő jogellenes intézkedés, mulasztás (a továbbiakban együtt: intézkedés) ellen kifogást benyújtani. (2) A kifogást az állományilletékes parancsnokhoz kell benyújtani a jogellenes intézkedésről való tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül. A kifogást az intézkedés megtételétől számított 1 hónapon túl nem lehet benyújtani. (3) Nincs helye kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a hivatásos állomány tagja jogvitát kezdeményezhet. (4) Ha az állományilletékes parancsnok a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye. Az egyeztető tárgyalást a kifogás benyújtásától számított 3 munkanapon belül meg kell kezdeni. Ha az egyeztetés 7 napon belül nem vezetett eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított 5 napon belül a szakszervezet a bírósághoz fordulhat. A bíróság nemperes eljárásban, 15 napon belül dönt. (5) A kifogásolt intézkedést az egyeztető eljárás eredményes befejezéséig vagy a jogerős bírósági döntésig végrehajtani nem lehet, illetőleg a végrehajtását fel kell függeszteni. A fentiek értelmében a kifogás jogintézményének nem csak helye, hanem álláspontunk szerint a jövőben szélesebb körű alkalmazása is indokolt lehet, amelyet alátámaszt mind a rövid döntési mechanizmus, mind pedig a tömeges munkaügyi pereket eredményező munkáltatói döntések, bírósági felülvizsgálata.
Budapest, 2011. november 28.
Tisztelettel:
/: Holecz Gábor :/ Elnök sk.