Az idősödő munkavállalók foglalkoztatásának különböző aspektusait vizsgálja az a tanulmánysorozat, amelynek megvalósulását a GINOP-5.3.5-2018-00057 számú tematikus projekt tette lehetővé. A munkaerőpiaci alkalmazkodóképesség fejlesztését célzó kutatást a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara (PTE KTK) két oktatója vezette, a velük készült interjút az OrientPress Hírügynökség adja közre.
„Az idősödő társadalmi kihívások kezelése a közigazgatás, védelem ágazatban” című tanulmány szerzője Dr. Ásványi Zsófia egyetemi adjunktus és Dr. Barakonyi Eszter egyetemi docens. A kutatás megállapításai szerint a gazdasági növekedéshez elengedhetetlenül fontos az aktív munkavállalók számának növelése. Az idős korosztálynak kulcsfontosságú szerepe lehet az egyensúlyi helyzet előmozdításában.
Milyen tényezők befolyásolhatják az aktív életkor hosszúságát?
A munkavállalói aktív életkor meghosszabbítása számos tényező által meghatározott, és feltételezi mind a munkáltatói, mind pedig a munkavállalói oldal erre irányuló akaratát. Az aktív öregedési stratégiák kidolgozásában pedig különösen hangsúlyos az állami szerepvállalás kérdése. Az állam beavatkozása ugyanis a kérdéskör jellege és jelentősége révén megkerülhetetlen, azonban hangsúlyozandó, hogy az nem lehet kizárólagos: óriási szerepe van ugyanis a munkáltatóknak a folyamatban.
Az aktív öregedés eszközrendszerének kérdése annyira összetett, hogy több szakma (jogász, közgazdász, szociológus, demográfus) együttműködését igényli, tehát az aktív munkavállalói életkor meghosszabbítása interdiszciplináris megközelítést igényel. A lakosság elöregedésének munkaerőpiacra gyakorolt hatása várhatóan rendkívül intenzív módon fog megjelenni, és ezen hatás csökkentése érdekében aktív cselekvési programra van szükség. Egy ilyen cselekvési program kidolgozása azonban nem korlátozódhat pusztán a nyugdíjjogosultság életkori határának kitolására, hanem annak kialakítása során a megváltozó társadalmi és gazdasági körülmények együttes figyelembevétele szükséges. E célnak megfelelően át kell alakítani a foglalkoztatási környezetet a megváltozó korstruktúrának megfelelően, hogy az alkalmas legyen arra, hogy biztosítsa az aktív idősödéshez szükséges feltételrendszert.
Milyen szerepe van az adott személy fizikai állapotának az aktív életkor hosszúságában?
A munkaéletkor meghosszabbításának alapvető feltétele az egészség megőrzése, és ezáltal a munkaképesség megőrzése is. Erre tekintettel önmagában a várható élettartam megnövekedése még nem jelent kellő alapot a munkaéletkor meghosszabbításához, ugyanis legalább ilyen fontos feltétel az egészségben megélhető várható élettartam meghosszabbítása is. Sajnos ebben a tekintetben hazánk szintén meglehetősen rossz mutatókkal bír nemzetközi összehasonlításban is.
Az egészség megőrzése, illetve az életkor előre haladtával szükségszerűen bekövetkező fizikai állapotban bekövetkező változások figyelembevétele alapvető fontosságú a munkában. A változásokhoz való alkalmazkodás szükséges és egyben elkerülhetetlen. Mivel az életkor előre haladtával fizikai változások is járnak, ezekre reflektálni kell. Jelenleg azonos mérce szerint tekint a munkajog pl. a 23 éves és a 60 éves munkavállalóra, pedig önmagában az életkor egy sor különbözőséget alapoz meg olyan viszonylatokban is, amelyek a munkavégzés során is felmerülnek. Az életkor változásával ugyanis az emberek igényei és munkavégzési jellemzői szükségszerűen változnak.
Számos népegészségtani kutatás látott napvilágot, melyek az idősek – és általában a népesség egészségromlásának okait kutatják, illetve a várható élettartam, és evvel összefüggésben a várható, egészségben megélhető élettartam növelésének lehetséges eszközeit vizsgálja. Az életkor előre haladtával a fizikai állapotromlás elkerülhetetlen, természetes fiziológiai változás. A cél tehát az, hogy e változásokat elfogadva alakítsuk ki az aktív idősödés koncepciójának megfelelően az időskori munkavégzés jogi kereteit. Ennek érdekében érdemes megvizsgálni az egészségi állapotban természetszerűleg bekövetkező változások főbb töréspontjait.
