A két szféra munkajogi szabályozása közötti hasonlóságokat és különbségeket mutatja be Dr. Zaccaria Márton Leó a GINOP-5.3.5.-18-2018-00055. számú pályázat egy háttértanulmányában. A szerző az összehasonlítás alapjául a szabályozás célját veszi figyelembe, majd kitér a részletekre is.
A Munka törvénykönyve a tisztességes foglalkoztatás szabályait helyezi a középpontba, mind a munkáltató és a munkavállaló tekintetében. Alapelvként határozza meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságát. Tehát a tisztességes foglalkoztatás minimumelvárásaira és a munkavégzés szabadságára épít. Ezek az elvárások megjelennek a közszféra szabályozásában is, azzal a különbséggel, hogy itt különböző foglalkozási jogviszonyok vannak, amit szabályozni kell – emeli ki Dr. Zaccaria Márton Leó.
A tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályait és elveit tekintve hasonlóságok vannak a két szféra (köz és magán) munkajogában. A foglalkoztatási jogviszony létesítésének, megszüntetésének szabályozása vagy éppen a munkát végző személy kötelezettségei, továbbá a munka díjazásának és a munkaidőnek a tételei lényegében ugyanazok.
A tisztességes foglalkoztatás elve egy olyan védőháló, amelyben a munkavállalót nem lehet kihasználni, még akkor sem, ha a munkáltatónak lehetősége nyílna visszaélni gazdasági erőfölényével. Ehhez ugyanakkor olyan szabályozási eszközökre van szükség, amelyek által a verseny, a szerződési magánautonómia és a gazdasági érdekek nem csorbulnak.
A Munka törvénykönyvében a munkavállalók védelmére az alábbi garanciák szerepelnek: munkaidő, kötelező legkisebb munkabér, egyenlő bánásmód elve, kollektív munkajog, stb. Ezzel párhuzamosan lehetőség van a személyes gazdasági és szociális érdekek kibontakoztatásának is mindkét fél részéről.
A közszférában is megjelenik ugyan a tisztességes foglalkoztatás, azonban a közszféra foglalkoztatási szabályainak célja bővebb. Míg az Mt-ben éppen a felek nagyfokú gazdasági szabadsága miatt elképzelhetetlen lenne konkrét elvárásokat megfogalmazni a munkát végző személyekkel szemben, addig a közszférában ez a speciális jelleg miatt ez nem okoz problémát.
Összességében elmondható, hogy szükség van az alapvető munkajogi garanciákra, de a főként a hatékony munkáltatói működést és gazdasági érdekeket figyelembe vevő rugalmas szabályokra is. Ebben a vonatkozásban jelentős eltérés figyelhető meg a közigazgatás foglalkoztatási szabályai és a magánmunkaviszonyok között, ugyanis az előbbinél a munkavállaló magánautonómiáját sokkal kevésbé tiszteletben tartó normák a jellemzőek. Például jelentősen eltérőek jogviszonylétesítési módok, míg a versenyszféra munkajoga gyakorlatilag csak minimumszabályokat határoz meg, addig a közszféra részletesen szabályozza azt, ráadásul megjelenik a kötelező írásbeliség, valamint a kinevezés elfogadása és kizárólag a közszférában megfigyelhető kötelező az eskütétel.
