Minél magasabban kvalifikált valaki, annál nagyobb az esélye arra, hogy ne használja el a munkaerejét a nyugdíjjogosultság megszerzéséig – állapítja meg az a tanulmány, amely a GINOP-5.3.5.-18-2018-00057 számú „Munkaerőpiaci alkalmazkodóképesség fejlesztését célzó tematikus projektek” című konstrukción belül tárgyalja az idősödő társadalmak kihívásait.
Az időskori aranyévek nem csupán a jó egészégi állapoton múlnak. Amint a fenti háttértanulmány rámutat, általánosságban el lehet mondani, hogy a magasabb iskolázottságú személyek ritkábban válnak munkanélkülivé, és munkavégzésük általában az egészségüket legfeljebb csak kismértékben veszélyezteti. Kutatások támasztják alá, hogy pozitív kapcsolat áll fenn az egészségi állapot és az iskolai végzettség között, a magasabb végzettséggel bírók egészségi állapota általánosságban jobb, mint az alacsonyabb végzettségűeké. Nem mellékesen az iskolázottabb személyek jellemző módon gondolnak az időskorukra is, esetükben az öngondoskodási igény nem kizárólag a tartalékképzést jelenti, hanem az életpálya tudatos tervezését is – hívja fel a figyelmet a tanulmány.
Az idő előrehaladtával a dolgozónak terveznie kell a munkaéletpályáját, a folyamatos fejlődés során a fizikai megterhelést csökkentenie kell, amennyiben lehetséges, ki kell váltania. Ez azonban csak folyamatos képzéssel, önképzéssel valósítható meg (Lifelong Learning, LLL) – ismerteti a tanulmány. Egy vonatkozó magyar kutatás pedig azt is bebizonyította, hogy az iskolai végzettség és az egészségi állapot közötti kapcsolat korrelál ugyan, nem közvetlen; ez a kapcsolat „közvetítő láncszemeken” (maga a munka, továbbá az anyagi körülmények, a pszichoszociális erőforrások, valamint az életstílus) keresztül mutatható ki.
Sokan döntenek azonban úgy, hogy mégsem vállalják az úgynevezett aktív éveket. A tanulmány azt is bemutatja, milyen döntéshozási mechanizmusok, motivációk szólnak a korai nyugdíjazás mellett. Ilyen például a nyugdíjrendszer húzó hatása: ennek lényege, hogy a társadalmi védőháló által legvédettebb csoportok hajlamosabbak leginkább a korai kilépésre. A munkaerőpiac taszító hatása annyit jelent, hogy a termelőszféra szükségletei alapján az idősödő munkavállalók kerülnek a leépítések célkeresztjébe. Harmadikként pedig a munkaerőpiac, a nyugdíjrendszer és a munkaerőpiac szereplőinek kölcsönhatása is befolyásolja az idősödő munkavállalók munkaerőpiacról történő korai kilépését.
A tanulmány szerint összefoglalóan megállapítható, hogy az életkor nem önmagában bír kiemelt jelentőséggel, hanem az életkorral összefüggő egészségi állapot és munkavégző képesség változása miatt.
