Dr. Zaccaria Márton Leó a GINOP-5.3.5.-18-2018-00055, a „Munkaerőpiaci alkalmazkodóképesség fejlesztését célzó tematikus projektek” című pályázat egy háttértanulmányában, az otthoni munkavégzés normarendszerét vizsgálja a közszféra és a versenyszféra vonatkozásában.
Dr. Zaccaria Márton Leó tanulmányának ezen részében a home office-t, mint a versenyszféra aktuálisan legnépszerűbb koncepcióját vizsgálja, illetve igyekszik ehhez adaptációs megoldásokkal szolgálni a közszféra működési környezetében.
A klasszikus munkaviszony területének normarendszerét vizsgálva a szerző megállapítja, hogy míg a távmunka a nemzetközi és hazai jogrendszerben is megtalálható, addig a home office munkavégzést látszólag semmi nem szabályozza. A két jogintézmény látszólagos azonosságának feltárását az európai szintű szabályozás ismertetésével kezdi, nevezetesen a távmunkáról szóló 2002-es keretmegállapodás magyarországi átültetésének kérdésével. Amint megállapítja: míg egyes országokban ezek a rendelkezések a szociális partnerek eszközeivel kerültek a nemzeti jogba, addig hazánkban törvényi szabályozással hatályosultak. A keretmegállapodás legfontosabb rendelkezéseiként említi egyfelől a távmunka fogalmát, amely e szerint egy olyan munkavégzési forma, amely a számítástechnikát a munkaviszony keretei között veszi igénybe, illetve ahol a munkát, mely a munkaadó telephelyén is végezhető lenne, rendszeresen attól távol végzik. Másfelől a felek megállapodásán alapuló önkéntesség elvét, illetve a többi klasszikus munkavégzési formával azonos foglalkoztatotti védelem és a távmunka sajátosságiból adódó indokolt és szükséges eltérő bánásmód igényét. A fogalom összetett és konjunktív volta miatt azt rugalmatlannak és ebből kifolyólag megreformálásra szorulónak nevezi Dr. Zaccaria Márton Leó.
A távmunka-szabályozás megjelenésének vizsgálatát a közszolgálati jogviszonyokban, a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (továbbiakban: Kttv.) rendelkezéseivel kezdi a szerző. A törvény felhatalmazása alapján született ugyanis a 30/2012. (III. 7.) Kormány rendelet, amely a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenységként definiálja a távmunkavégzést, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják. Ez megegyezik a Munka Törvénykönyve (Mt.) és így az európai keretmegállapodás meghatározásával – állapítja meg. Hangsúlyozza, hogy az elkülönült hely lehet a köztisztviselő otthona, vagy más alkalmas hely (kávézó, könyvtár stb.). A rendszeresség kapcsán pedig arra hívja fel a figyelmet a szerző, hogy megoszlanak a szakirodalmi vélemények abban a tekintetben, hogy az előre eltervezettséget vagy pedig a munkaidő meghatározott részét kell-e alatta érteni. A definíció szerint a távmunka harmadik fogalmi eleme – annak helye és rendszeressége mellett -, a számítástechnikai eszközzel való teljesítés és bármely fogalmi elem hiánya esetén már hagyományos munkavégzésről kell beszélnünk – szögezi le a tanulmány. A jogszabály ezek mellett a közszolgálati kinevezéshez kapcsolódó többletfeltételeket is rögzít a távmunka esetében. Elsőként azt, hogy a kinevezésnek tartalmaznia kell annak tényét, valamint előírásokat például a kapcsolattartás feltételeire, az ellenőrzés szabályaira, a munkarend főszabály szerinti kötetlenségére.
A közszolgálat másik jelentős hazai kódexét, a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvényt (továbbiakban: Kit.) vizsgálva Dr. Zaccaria Márton Leó megállapítja, hogy abban a távmunka mellett nevesítésre kerül az otthoni munkavégzés jogintézménye is.
A távmunkával kapcsolatban két fontos különbségre mutat rá a Kttv.-vel szemben: egyfelől egy életszerűbb és így fogalomtisztázó jellegű különbség, hogy az itteni definíció szerint a távmunkavégzésnek nem csak a munkáltató telephelyétől, hanem a munkavégzés rendes helyétől is elkülönülten kell megvalósulnia. Másfelől, hogy az elkülönült hely fogalmából egyértelműen kiveszi a munkavállaló otthonát, hiszen ebben az esetben a speciális otthoni munkavégzésre vonatkozó szabályok lesznek irányadók. A Kit. szerinti távmunka esetében a munka, megállapodás alapján, a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghatározott helyen végezhető és a távmunkás munkarendje sem kötetlen, a munkáltató utasítási joga pedig szélesebb.
A Kit. rendelkezései között már megjelennek az otthoni munkavégzés szabályai is, ellentétben a klasszikus munkaviszonyokra vonatkozó jogszabályokkal. Az utóbbi esetben egyelőre nincsenek meg a home office jogszabályi keretei, azt leginkább úgy jellemezhetjük, hogy akkor beszélhetünk róla, ha a távmunka fogalom által magában foglalt konjunktív feltételek közül a rendszeresség nem teljesül – állapítja meg a szerző.
