Dr. Zaccaria Márton Leó a GINOP-5.3.5.-18-2018-00055. pályázat egy háttértanulmányában a kollektív jogok szerepét vizsgálja a verseny- és a közszféra munkajogi gyakorlatában, részletesen bemutatva azokat, kiemelve az azonosságokat és a különbségeket.
A munkajogi szabályozás egyik kulcsterülete a munkaügyi kapcsolatok rendszere. A versenyszféra szabályozásában, kiemelt szerepe van, annak érdekében, hogy a kollektív partnerek egymással békés, hatékony, együttműködésre épülő kapcsolatot tudjanak kialakítani. Az érdekképviseleti szervek jogállása, a kollektív szerződés, a részvételi jogok gyakorolhatósága és annak keretei, a kollektív munkaügyi vitarendezés és a kollektív munkaharc fontos szabályozási kérdésnek számítanak. A szerző kiemeli: a magyar foglalkoztatáspolitikai rendszer is a munkáltatói és munkavállalói oldal közötti együttműködésre épül.
A munkavállalói kollektív önrendelkezési jog jól kiegészíti az egyének szerződési szabadságát és a gazdasági autonómiát, a kollektív szerződéskötésnek központi szerepe van a magyar munkajogi szabályozásban. A kollektív szerződések jelentősége abban összegezhető, hogy a kollektív szerződést kötő felek érdekeit támogatva tudják megszabni a foglalkoztatást feltételeit, így elérve akár a törvényi szabályozásnál is kedvezőbb feltételeket.
Dr. Zaccaria Márton Leó megállapítja, hogy a munkajogi szabályozás ezen területén jelentős, különbségek vannak a magánszféra és a közszolgálati munkajogi szabályozások között. A Munka Törvénykönyvének egy viszonylag nagy szabályozási területe ugyanis nem szerepel a közjogban. Mindez a kollektív munkaügyi kapcsolatok a munkavállalói és a korlátozott sztrájkjog szintjén jelenik meg. Vannak olyan ágazatok, ahol a törvény meg is tiltja a sztrájkot, például a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi, rendészeti szerveknél és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Az államigazgatási szerveknél megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett gyakorolható csak a sztrájk joga.
Mindezekből fakadóan a kollektív szerződéskötés, és annak szabályozása nem is jelenik meg ezeken a területeken.
Mivel a közszolgálati jogviszony alanyainak eleve nincs olyan szabadságuk, mint a magánmunkaviszonyokban, így fölösleges és indokolatlan a kollektív munkajogi intézmények alkalmazása. Például nem lenne értelme tárgyalni a bérekről vagy a munkaidőről, mivel azok jogszabályban rögzítettek.
Szintén nehezen értelmezhető lenne a közszféra foglalkozási viszonyai között a részvételi jogok gyakorlása. Bár e jogok között több olyat is találunk, amelyek megjelennek a közszolgálati szabályok között (információhoz való jog, tájékoztatáshoz való jog), de az ilyen típusú jogok nem illeszkednek a közszféra munkajogi szabályai közé. A munkáltatói döntéshozatal folyamata jelentősen eltér a magánszférától, ugyanis az államigazgatás területén jellemzően szigorú szervezeti keretek között hajtanak végre az egyes szervek utasításokat, végeznek feladatokat. Ezen szabályok helyett a munkahelyi és központi érdekképviselet tölthet be hasonló szerepet a közszférában.
